Óföldeák építészeti emlékei

Részlet a Csongrád megye építészeti emlékei c. könyvből

Földeák neve okleveleinkben a 15. század elejétől fordul elő: Fyldeak (1406), Fyldyak (1411), Feldeak (1415), Fildeak (1427) formában. Személynévi eredetű: Fil illetve Fül deákról, vagyis bizonyos írástudó Fülöpről, paptól, kántortól, íródeáktól kapta nevét.

Legrégibb birtokosai királyi emberek voltak. Ezután többtucatnyi – zömmel egytelkes – nemes ember lakta. Az adóösszeíró 1555-ben sem talált jobbágyportát, ekkor is kizárólag nemesek lakták. Ez az öntudatosabb népesség a szomszédos helységek lakóihoz képest társadalmi elitet képviselt, amely magasabb életvitellel járt. Ezzel függhet össze, hogy dombra épített templomukat körítőfallal erőddé alakították. A török–tatár csapatok 1596-ban a falut fölperzselték, a pusztává vált települést a 17. század közepén makói és vásárhelyi reformátusok szállták meg. Mint kamarai település a magánföldesúri hatalomtól független volt, lakói adót a pozsonyi királyi kamarának fizettek. Önálló bírája, tanácsa és pecsétje volt. Minderről Wesselényi Ferenc nádor nem tudván, a falut 1662-ben Balassa Imrének ajándékozta. A nádor hiába vonta vissza az adománylevelet, az erőszakoskodásáról híres Balassa rá sem hederített, csak 1679-ben a szarvasi török aga fölszólítására hunyászkodott meg. A Szeged alól menekülő török csapatok a falut 1686-ban ismét elpusztították. A földeáki pusztát 1700-ban Makó város bírta. 1720-ban szegedi kirajzású településként éledt újjá. A 300 főt számláló Földeákon keresztelési anyakönyvet 1723-tól, halottit és esketésit 1733-tól vezettek. 1729-ben Návay János (?–1730) csúti prépost, váci kanonok, a nagyváradi nagypréposti főesperes, volt szegedi plébános 4500 rénes forintért megvásárolta a mintegy 12 ezer holdnyi Földeákot, és öccsére, Györgyre (1694–1759), valamint néhai bátyjának kiskorú fiára, Józsefre (?–1765) íratta. Hosszú pereskedés után, 1753-ban atyafiságos egyezkedéssel két egyenlő részre osztották a községet és határát. A falu gyorsan növekedett, lakóinak száma 1781-ben 1036, 1802-ben 1509, 1835-ben 1935.

A templom kriptájába közrendűek nem temetkeztek, bár nem volt tiltva. A templom cintermét is csak a jobb módúak vették igénybe, ugyanis 1765–66-ban 1–2, 1782-ben 10 forint volt egy hely. A templom déli oldalán egyszerű műkő fejfával van megjelölve néhány sír.

A régi köztemető helye nem ismeretes, a község keleti részén esett messze a házaktól. Hamar betelt, 1776. március 27-én újat nyitottak, de 1831-re ez is betelt. Újat kezdtek az Újföldeák felőli részen; ezt használták az újföldeáki temető megkezdéséig, 1846. október 4-ig.

Földeákot az 1845. május 28-i árvíz elpusztította. Az elöljárók csereszerződést kötöttek az urasággal, és 1846-ban hozzákezdtek Új-Földeák fölépítéséhez. A Tisza és a Maros árja a régi falut ezután is többször (1853, 1855, 1857, 1860) elöntötte. Utóbb az új település lett a Földeák helységnév hordozója. A Návayak kastélyai a régi településen maradtak, 1950-ig Földeák községhez tartozott, mint külterületi lakott hely. 1863-tól Óföldeáknak kezdtek nevezni. Az 1880. évi kataszteri térkép Földeák pusztán alig húsz házat tüntetett föl; lakói urasági cselédek lehettek.

Önálló tanácsú községgé 1950-ben alakult. 1971-től 1990-ig Földeák közös tanácsának társközsége, 1990-től ismét önálló község. Területe 1956-ban 6213 kh, 1990-ben 3509 ha. Lakóinak száma 1870-ben 368, 1900-ban 586, 1941-ben 1219, 1990-ben 565. A Földeák központú Béke Mgtsz. 1949-ben alakult. Az 1960-ban létrehozott Aranykalász Tsz. 1962-ben egyesült a makói József Attila Termelőszövetkezettel. A mezőgazdasági területből 1955-ben szövetkezeti tulajdon volt 2993 kh (51,3%). Fő terményük a búza, kukorica, takarmánynövények, vöröshagyma, a háztáji földön fokhagyma. A Gencsháti Állami Gazdaság 1946-ban alakult Návay Géza uradalma helyén. Rizstermesztésért 1955-ben az Országos Mezőgazdasági Kiállítás nagydíját kapta. A Gorzsai Állami Gazdasággal 1962-ben egyesült. Kisipari termelőszövetkezet 1955-ben 1 telephellyel, 2 dolgozóval üzemelt vegyesipari ágazatban. Ekkor két általános iskola működött 4 osztállyal, 7 tanerővel, 121 tanulóval. Kultúrház, könyvtár és mozi 1962-ben jött létre Návay László átalakított kastélyában. Önálló orvosa, állatorvosa nem volt, 1955-ben egy szülésznő működött. A község villanyt 1948-ban, törpevízművet 1962-ben, gázt 1988-ban kapott.

A magtárrá átalakított középkori templomát a hadifogságból hazatért Návay László fogadalomból templommá állította helyre, 1924-ben Szűz Mária a keresztények segítsége tiszteletére szentelték föl. A Návay Tamás – Návay Lajos féle kastélyban 1949-től szociális otthon működik. A gencsháti Návay Géza-féle kastély Cecília alapítvány kezelésébe került, 1996. október 18-án Gyulay Endre szeged-csanádi püspök áldotta meg.

Katolikus templom M. Gótikus, 15. század eleje, Dózsa György u.

A templom magja a 15. század elején épült. 1429-ben V. Márton pápa bullát adott ki, amely Balázsfalvi Dénesnek, a kérelmező papnak római fölszentelését tanúsította, másrészt beiktatta őt a földeáki Szent Márton templom javaiba. A gótikus alapozású templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródott, a szentély keleti, északkeleti és délkeleti falát gótikus ablakok díszítették. A szentély déli oldalán az eredeti gótikus ablak kávaszélessége 32 cm. A szentély és a sekrestye között gótikus kőkeretű ajtó volt. A templom hossza hozzávetőleg 10 öl lehetett, ebből 4 ölnyi a szentély; a szentély szélessége 3 öl 3 sukk, a hajóé 4 öl 3 sukk. A szentély és a hajó gótikus boltozatú lehetett.

A templomot a 15. században vagy a 16. század elején védőfallal vették körül. A templomerőd 24×38 m nagyságú volt. A szakaszos alapozású erőd falai 78–100 cm szélesek. A védőfalba tornyok épültek: északon harangtorony, nyugaton kaputorony, délen kapuvédő tornyocska vagy bástya. A gótikus harangtorony a templom északi oldalától 6,5 m távolságban állt, belső mérete 250–270 cm. A nyugati kaputorony egyszerre épült az erődfallal. A déli kaputorony 2,70×3,60 cm nagyságú területet övezett. Az erődfal külső oldalán, tőle 2–8,5 m távolságra futott a sáncárok. Oldalait és alját 2–6 cm vastagságban agyaggal döngölték.

A templom 15. századi rekonstruált alaprajza

A templom 15. századi rekonstruált alaprajza

Az első helyreállítás. Az 1552. évi török hadjáratot még átvészelte a falu, de 1596-ban teljesen megsemmisítette a települést, puszta lett belőle. Ennek a hadjáratnak templom és az erődfal is jelentős mértékben áldozatul eshetett. A falu mintegy fél évszázadnyi tetszhalál után új életre kelt, a 17. század második negyedétől reformátusok lakták, akik eklézsiát is alkottak, 1671-ben lelkészül beiktatták Kecskeméti Jánost. Dr. Béres Mária régészeti föltárásából tudjuk, hogy a kaputorony nyugati felét újjáépítették, az erőd északnyugati szakaszát 80 cm mélyen aláfalazták.

A második helyreállítás. 1686-ban a fölszabadított Szeged várától visszavonuló török csapatok ismét végig pusztították a Maros-vidéket. A canonica visitatio 1782. július 7-én fölvett jegyzőkönyve szerint: „Ecclesiae haec ex antiquis ruderibus ignotis restaurata anno 1723 sub Parocho Samuele Bieliczky, ab eo tempore nullas passa vicissitudines.” Mivel ismeretlen, régi romként emlegették a templomot, valószínű, hogy a 17. században az oda települt reformátusok csak az erődítményt állították helyre, a templomot nem. Amikor 1723-ban Bieliczky Sámuel plébános hozzákezdett az egyházközség újjászervezéséhez és a templom helyreállításához, az utolsó futástól csak 37 év telt el, a templom romossá válásának emléke mégsem élt már, ugyanis ismeretlen idejű pusztulásról írtak. A régi harangra vonatkozó adatok is az 1596. évi pusztulást valószínűsítik. A 19. században akadtak rá. Návay László azt írta róla: „Ebben az időben [1860 körül] találták meg az alapásások alkalmával a templom régi harangját; kehellyel és ostyával díszítve, ami valószínűleg a templom első elpusztulása alkalmával került a földbe. A nép babonás tisztelettel ragaszkodott hozzá, »Rákóczi harangnak« hívta, és majdnem forradalom volt, mikor Oltványi Pál plébános a harangot újra megöntette. A háború azóta végképp megette.” A harang a gótikus templomé lehetett, hiszen akkori szokás szerint nem szöveg, hanem jelkép díszítette. Olyan régen áshatták el, hogy a népi emlékezés mit sem tudott róla. A templom hosszú ideig lehetett romos állapotban, régi titulusa (Szent Márton) szintén feledésbe merült, az újjátelepülés után Szent László lett a templom védőszentje. A templom romos állapota minden bizonnyal 1596-tól 1723-ig tartott.

Nagyon tanulságos volt a természettudomány bevonása a templom építészeti időrendjének meghatározásához. Dr. Béres Mária kezdeményezésére 1993-ban Kölnben a falazóhabarcs mintavételeiből termolumineszcens vizsgálatokkal meg tudták határozni a szentély falszöveteinek korszakonkénti szakaszait. A hódoltság kori rombolás a gótikus ablakok csúcsáig elpusztította a szentélyt, a templomhajó nagy részét alapokig. A hajó déli oldalán, a szentély utáni első ablak egy része még eredeti.

A szentély építési szakaszai termolumineszcens vizsgálat alapján

A szentély építési szakaszai termolumineszcens vizsgálat alapján

Bieliczky Sámuel a szentély falát fölfalaztatta a padlásterében látható koronázópárkányig, vagyis a mai boltozat fölötti párkányban végződő fal fölső széléig; erre sík födém került. Návay László leírása szerint: „nád stukatúrral volt födve”. A tetőzetet is náddal födték, a járófölület téglával burkolt.

A harmadik fölperzselés során a török a harangtornyot is lerombolhatta, ugyanis Návay György és József 1753. évi birtokmegosztási térképe a helyreállított, tetszetős, gótikus stílusú templomot ábrázolja. Az ekkor keletkezett két térkép huszártornyot vagy inkább a kórus fölé vont tornyot tüntet föl, a gótikus harangtoronynak nyoma sincs. A templom gótikus vonásai: alapterületéhez viszonyítva magas párkánymagasság, a meredek tető, a vertikális tömeghatás. A sekrestye szerényen húzódik meg a szentély mellett, amelynek nyomatát a legújabb régészeti föltáráskor még föl lehetett ismerni. A templom ekkor 20 m hosszú volt; valószínű, hogy mérete a helyreállítás során nem változott. Az egyházközségi iratok szerint az újjáépített hajónak csak a déli oldalára helyeztek ablakokat, mégpedig kettőt. A harmadik egy kis négyszögletes ablak volt a karzat fölött.

A Bieleczky-féle helyreállítás látvány szempontjából jól sikerült, de építőművészeti és technikai színvonal tekintetében akadnak a kor elmaradottságából adódó hiányosságai. Ilyen, hogy a hajó és a torony tetőszékét nem kötötték le a falhoz.

A harmadik helyreállítás. 1759 nyarán förgeteges vihar és jégeső söpört végig Földeákon. Az ekkori panaszos levél szerint: „Templomunknak egynéhány száz esztendőktől föl állott Frontispiciumát, Tornyát leszakasztván egészen a sanctuariumig [szentélyig] mind belöl és a Templomunkban a padlást, orgonát és kívül is tetejét, nagyobbéli harangunkat ízrül porrá öszve törte.” Ácsmesteri szakvélemény alapján a helyreállításhoz 200 fenyődeszkára, 40 ezer zsindelyre, ötszáz fenyőlécre, három mázsa vasra volt szükség. A költség 847 forintra rúgott. Ha a tornyocskát is helyreállítanák, 400 forint kellene. Mindezekhez még kőművesmunkák is járulnak; a harang 184 forintba, az orgona 180, a kórus székei 150 forintba kerülnének. Az 1766. évi esperesi látogatásról szóló jegyzőkönyv szerint a Návay család a templomot helyreállította, csak dísze hiányzott: a tornya.

A kriptában nyugosznak: Id. Návay György (1694–1759) Csanád vármegye alispánja és neje Csurik Katalin (1698–1746), gyerekei: N. János (1714–1766) főszolgabíró és neje Hódy Ilona († 1766), ifj. N. György (1721–1772) főjegyző, táblabíró) és neje Pongrácz Katalin († 1786), fiuk Návay Mihály (1742–1805) Csanád vármegye alispánja és neje Fejérváry Magdolna († 1805); Id. N. György fia N. Pál (1731–1775) vármegyei főpénztárnok és 2. felesége Sőtér Ágnes († 1763), 3. felesége Skvarics Magdolna († 1816); N. Pál gyermekei: N. János († 1816) és neje Szentiványi Rozália († 1805), menyük N. Mihályné Dusek Patientia († 1845)<; legifj. N. György († 1829), neje Kárász Josefa († 1840); Újfalvi Ferencné Návay Mária (1766–1832); valamint a családnak számos kiskorában elhalt gyermeke.

A negyedik fölújítás. A templomot a Historia domus szerint 1778–80-ban kibővítették. A nyugati sarkok támpilléreit levésték, és a hajót egyharmad hosszúsággal, mintegy 5,5 m-rel megnövelték. Návay László szerint a bővítmény déli oldalán csúcsíves ablakot alakítottak ki, sőt a rokonoktól azt is hallotta, hogy a gótikus ablakok színes üvegfestéssel voltak ellátva. Ekkor fából kis torony is készült. Vertics József 1787. évi térképén ezt a templomhajó mellé épített fatornyot tünteti föl.

A templom látképe Vertics József 1787. évi térképén

A templom látképe Vertics József 1787. évi térképén

A kórusra kő oszloplábakon falépcső vezetett. Az 1778-ban megkezdett bővítéssel a templom fölszereltsége és berendezése is fokozatosan teljessé vált. 1778-ban az Oltáriszentség őrzésére tabernákulumot és 32 fenyőfapadot készíttettek. 1796-ban 150 forint költséggel főoltárt, 190 forintért szószéket, 35 forintért gyóntatószéket csináltattak.

A szentély boltozatának építési idejéről különfélék a föltevések. Návay László szerint: „A szentély […] megkapja a bolthajtást, mégpedig egyszerűen szolgaian utánozzák a sekrestye bolthajtását”. Ebből az tűnik ki, hogy a két munkálat két építési periódusban épült. A szentély boltozása az 1778–80. évi bővítéskor készült.

A templom fölújítása és bővítése szakavatott tervezőt tételez föl. A boltozatos kórus-szerkezet kialakítása; csehsüveg boltozással, a homlokívek, oszlopkötegek, bordák alkalmazásával a szentélynek igényes újraboltozása; a templomhajó fafödémének esztétikai érzékkel való megtervezése; a templom méretéhez arányosan alkalmazkodó fatorony megalkotása, a kőoszlop-lábakra épült kórusi falépcső stb. kialakítása átlagon fölüli képességű mérnöki szakértelemmel készült. A Návay családnak ekkor volt egy kiváló mérnök tagja Vertics József (1747–1828) személyében. Vertics 1777-ben kötött házasságot Návay György unokájával, Veronikával. Ő volt akkor Csanád és Csongrád vármegye egyetlen fölmérője, így föltehetően őt kérték föl a templom átépítésének megtervezésére. Vertics mint földmérő épületeket is tervezett, 1780-ban a makói megyei széképület is az ő alkotása volt.

Návay Antal 1783. február 15-én 2000 forintot hagyományozott a templomra. Ennek feléből épült a főbejárat elé 1824-ben a téglatorony. Ezt a tornyot ábrázolta Molnár Pál építészmérnök, aradi királyi főmérnök a templomról 1874-ben készített alaprajzán. A torony megépítésével befejeződött a templom hosszirányú bővítése.

A templom rekonstruált alaprajza. (19. sz. közepe)

A templom rekonstruált alaprajza. (19. sz. közepe)

Az ötödik fölújítás. Az 1835. június 9-én tartott canonica visitatio jegyzőkönyve szerint a templom és a torony zsindellyel van födve, a falak javításra és festésre szorulnak, villámhárító nincs, az ajtók és ablakok tűrhetetlen állapotban vannak. Ezért Lonovics József püspök elrendelte, hogy szorgalmazni kell a templom külső és belső rendbehozatalát. Ennek nyomán cserélték ki a csúcsíves ablakokat barokk nyílászárókra. A templom 4–4 barokk ablakot kapott. „Ez annyira nemrégen volt – szögezte le 1923-ban Návay László –, hogy öreg dajkám mesélte, hogy ő még emlékezett rá, hogy a nép örült, hogy a templom »világos« lesz.” Návay László meg is becsülte az ablakcsere időpontját: „1830–40 között a régi ablakokat elfalazták, és [a templomot] barokk ízlés szerinti nagy, széles ablakokkal látták el”. Návay László még egy megjegyzést tett: „Tarnay Fánny néném anyjától hallotta, hogy a csúcsíves ablakok színes üvegfestéssel voltak ellátva, és ezeket egyszerűen kidobták”. (Fanny néni, Tarnay Mihályné 1836-ban született, az ő édesanyja Návay Károlyné Saátor Janka 1828-ban kötött házasságot, meghalt 1883-ban.) Tehát a csúcsíves ablakokat 1835–1840 körül cserélhették ki. A templomnak három stílustörténeti korszakát szokták megkülönböztetni: gótikus, barokk és neogót időszakot. A barokk korszak kétséges, ugyanis a 18. század második felében, az egyharmadnyival történő bővítéskor az új falrészbe csúcsíves ablak és a nyugati sarkokra egy-egy gótikus támpillér került. A reformkorban elhelyezett ablakok lehettek barokk ízlésűek, de ezzel még nem vált uralkodóvá a barokk stíluselem, hiszen a szentély ablakai továbbra is csúcsívesek, és a legfőbb külső tagolóelem mindvégig a gótikus támpillérsor maradt.

A sekrestye a középkor óta a szentély északi felén állt, mérete többször változott, 1829 után nyugati és északi irányban bővült. Az oratórium a szentély déli oldalán – Návay László becslése szerint – 1802-ben épült, fönnállt 1923-ig.

Az 1835. évi canonica visitatio szerint a 2 szobából, cselédszobából, konyhából, kamrából, kocsiszínből, fásszínből és istállóból álló plébánia, amely náddal van födve, nád a kerítése is, nagyon rossz állapotú, összeomlás előtt áll. Javítás helyett új plébánia építendő. A község növekedésére való tekintettel ebben káplán szoba is kialakítandó. A Návay Antal-féle alapítvány másik feléből 1836-ban 400 forint költséggel új plébániát emeltek.

A templom védőszentjének, Szent Lászlónak tiszteletére XIII. Kelemen pápa 1768. március 28-án teljes búcsút engedélyezett. Ezt Engl Antal püspök egyházlátogatása alkalmával, 1768. június 19-én hirdette ki. 1779. április 24-én V. Pius pápa hét évi időtartammal szintén teljes búcsút engedélyezett. Ezt Christovics Imre püspök 1779. június 15-én hirdette ki. VII. Pius pápa 1802. január 26-án meghosszabbította. A búcsúra (június 27-én) a környező falvakból is sok búcsús érkezett. Délelőtt egyházi ünnepet tartottak, délután és este vidáman szórakoztak. Mivel az átvirrasztott éjszaka után, másnap is vontatottan haladt a robot-munka, ezért a Návay család a ’hívek nevében’ a szentszéktől kérte a búcsú ünnepnek a következő vasárnapra valóáttételét. XVI. Gergely pápa 1842. január 28-án helyt adott a kérelemnek. Az 1848-as forradalom idején a hívek írásban kérték a búcsú ünneplés visszahelyezését. Hivatkoztak arra, hogy az áthelyezés óta ismételten jégeső verte el a búzát, melyben Isten kezét látták. Kérésüket a püspök 1848. június 20-án kelt leiratában engedélyezte.

1793. július 19-én Rómában kelt hiteles okmánnyal ellátott szent kereszt ereklye lett elhelyezve. Ezt 1800. április 7-én Kőszeghy László püspök hitelesítette, és engedélyezte kihelyezését köztiszteletre a szent kereszt föltalálása és fölmagasztalása ünnepén, valamint nagyböjt vasárnapjain.

A templomban három oltár volt: Szent László, Nepomuki Szent János és Szent Rozália szűz oltára. A templom fölszerelése és berendezése folyamatosan gyarapodott. 1723-ban szerepel az ostyasütő vas. 1746-ban Návay György kis aranykehellyel ajándékozta meg a templomot. 1772-ben baldachin (40 forint), 1778-ban tabernákulum és 32 fenyőpad, 1779-ben Szent László kép, 1796-ban nagyoltár (150 forint), szószék (190 forint) és gyóntatószék (35 forint) készült. A templomban állt még egy Szűz Mária szobor. A falakat képek nem díszítették. A vízáradások miatt nagy tisztelet övezte Nepomuki Szent János alakját. A templom előtt állt a szobra, amely idővel ’tönkre ment’.

A fölújított, szépen megvilágított templom nem sokáig működhetett Isten házaként. Az 1845. májusi árvíz elpusztította a falut, és a település rövidesen új helyen épült föl. Návay Károlyné az új templom építésére kétszázezer téglát adományozott. Az elhagyott templomot kétszintes magtárrá alakíttatta át, tornyát 1874 és 1883 közt lebontatta. A torony 1874-ben, Molnár Pál fölmérésekor még állt; megszüntetése mindenképpen 1883 előtt történt, ugyanis ebben az évben halt meg a bontást elrendelő Návay Károlyné.

Istók Zoltán vázlata a magtár nyugati és déli frontjáról. (1923.)

Istók Zoltán vázlata a magtár nyugati és déli frontjáról. (1923.)

A magtárrá átalakított templom

A magtárrá átalakított templom

A hatodik fölújítás. Návay László (1883–1954) orosz fogságból hazaérve, Návay Aranka, Návay Tamás és Návay Andorné áldozatkészségével 1923–24-ben fogadalomból újjáépítette az egykori templomot. Kikérte hozzá Istók Zoltánnak (1896–1977), a makói városi mérnöki hivatal mérnökének szakvéleményét. Istók Zoltán alapos fölmérési és átalakítási rajzokat is készített, de az épület föltárását és a helyreállítását jó érzékkel, autodidakta módon maga Návay László végezte. Istók Zoltán a főhomlokzatot bélletes kapuval, rózsaablakkal, középre helyezett toronnyal, a toronysisakot lépcsőzetes tagolással akarta megoldani, Návay László viszont a brassói fekete templom mintájára a tornyot a templom északnyugati sarkán építtette föl. Visszaállította a gótikus ablakokat. A kórust megnagyobbíttatta, a karzat új keresztboltozatának pillérei a középkori templom nyugati zárófalára kerültek. A belső falfelületet – a padláson megfigyelhető – tojás színűre festették, a szentély boltozatának ívmezőibe arany csillagok, a diadalívre színes inda motívum került.

 

Návay László vázlata a templom átalakításáról (1923.)

Návay László vázlata a templom átalakításáról (1923.)

A helyreállított templom 1924-ben

A helyreállított templom 1924-ben

Istók Zoltán rajza a helyreállításról

Istók Zoltán rajza a helyreállításról

Búcsú a templom előtt

Búcsú a templom előtt

A Bánszki Tamás-féle oltárkép

A Bánszki Tamás-féle oltárkép

Harangszentelés

Harangszentelés

A főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói marosi fahíd anyagából készült. A neogótikus főoltárt 1927-ben Návay Aranka adományaként, Návay László tervei alapján Gardi István helybeli asztalosmester készítette. Középütt Mária, Szent József és Szent László szobrával; a szárnyas oltár két szárnyán a történeti Magyarország búcsújáró helyeinek Mária-képeit festették meg: jobbról keletet Mária-Radna, délt Tersattó-Fiume, balról északot Nagyszombat, nyugatot Fraknó vára kegyképével. A Cecília oltár Návay Mária adományából készült anyjának, Návay Cecíliának emlékére Szent Cecília római szobrának márványmásolatával. A téglából falazott másik mellékoltárt – egy apáca festette szentsír képpel – a bejárat melletti fülkében helyezték el. A kor historizáló fölfogásában helyreállított templomot Szűz Mária a keresztények segítsége tiszteletére 1924. május 24-én Glattfelder Gyula püspök szentelte föl.

A helyreállításról Návay László forrásértékű följegyzéseket készített. Az időközben elkallódott vagy ismeretlen helyen lappangó Historia domus és kánoni látogatási jegyzőkönyvek templomra vonatkozó adatairól korábban Kiss József (1956–1959) földeáki plébános készített pótolhatatlan jegyzeteket. A templom környékén 1860-ban Oltványi Pál plébános, 1923-ban Návay László, 1960-ban Hamvas István makói templomigazgató, 1965-ben Bálint Alajos, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója végzett kisebb, szondázó ásatást.

A hetedik fölújítás. Az 1970-es években a gótikus falszövet és a boltozat egyre jobban kezdett szétnyílni, a fedélszék – ácshiba folytán – a boltozatot terhelte, a toronysisak olyan avult volt, hogy le kellett emelni, a sisak alatt a torony fala megrepedt. A falu és a szeged-csanádi püspökség 1989-ben bizonyos állagmentő munkálatokat kezdeményezett. Az Országos Műemléki Felügyelőség javítások helyett az általános fölújítás mellett foglalt állást. Ennek következtében ugyan késtek a helyreállítási munkálatok, de a szakszerű műemléki föltárás az épülethez méltó alapossággal történhetett meg. A régészeti kutatást dr. Béres Mária, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze végezte. Munkássága kiterjedt a templom külső falkutatásra, épületdiagnosztikai vizsgálatokra, a belső díszítő festés infrakamerás föltárására, a középkori erőd rekonstrukciójára és a templomdomb területén folytatott ásatásokra. Az 534,88 négyzetméternyi szelvényes föltárás közben hét alkalommal kutatóárkos átvágásra is sor került. Ezek során a templomdombon 11. századi település nyomaira, 11–12. századi temetőre, 12/13–14 századi sáncolás és megtelepedés nyomaira bukkantak. Az építészeti terveket a szegedi Tér és Forma Építéstervező Kft. Csépe László, Lakatos László, V. Zákányi Ildikó közreműködésével Sipos György vezető tervező készítette. Kivitelezte az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Szegedi Műemlék Helyreállító Kft.

Szentély

A fölújítás során nem változtattak a templom hosszán, nem bontották vissza a középkori állapotra. Megtartották az utolsó periódus párkánymagasságát is. Az 1923–24-ben épített tornyot viszont elbontották, mivel ott a korábbi ismert periódusok egyikén sem állt torony. A templom – a nyírbátori templom tetőformáját követve – meredek, gótizáló tetőszerkezetet kapott. Az 1753. évi térkép templomábrázolásából kiindulva huszártornyot terveztek, de annál nagyobb keresztmetszetűt, hogy harangok elhelyezésére is alkalmas legyen. A huszártorony nem a középkori hajó fölé került, hanem az 1778–80. évi bővítésre. Az oldalhomlokzat őrzi a Návay László helyreállítást, de a templom két fő építési korszakát eltérő vakolat-textúrával és a fehér festés kétféle színárnyalatával érzékeltetik. A tetőhéjazat a korhű zsindelyezés helyett hódfarkú cserépfödést kapott. 1998-ban a templomot körülvevő erődöt is rekonstruálták.

Az óföldeáki erődtemplom a térség egyetlen falusi gótikus temploma, a magyar művelődéstörténetnek országosan is számon tartott, egyedülálló műemléke.

A helyreállított templom

A helyreállított templom

 

A bejegyzés kategóriája: érdekességek, kiemelt
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.